Koszorúzás és megemlékezés Pászti Miklós volt karnagyunkról

Helyszíne: Farkasréti temető
Időpontja: március 31. (hétfő) 15 óra

(nagyításhoz klikk a képre)

Pászti Miklós életrajza
(1928. március 4. – 1989. február 12.)

Liszt-díjas, a Magyar Népköztársaság Érdemes Művésze, a Munka Érdemrend arany fokozatának tulajdonosa.

A Liszt és a Kodály Társaság alapító tagja. A Kórusok Országos Tanácsának elnökségi tagja.

1928. március 4-én, Budapesten született.

Édesapja Pászti Elemér sportoló, egyetemi gazdasági főfelügyelő. Az 1912. évi stockholmi olimpián II. helyezett tornászcsapat tagja. Édesanyja diósadi Deák Mária.

A szokásos négy elemi elvégzése után szülei gimnáziumba iratták, melynek nyolc osztályát a Tanárképző Gyakorló, a Zrínyi Miklós, és a Budapesti Református Gimnáziumban végezte. Ez utóbbiban érettségizett 1946-ban, jeles eredménnyel.

A VII. gimnáziummal egyidejűleg, 1944-ben felvették a Fővárosi Felsőbb Zeneiskola zeneszerzés tanszakára, ahol két előkészítő osztályt végzett el. Tanára 44/45-ben Szatmári Géza, 45/46-ban Hajdu Mihály volt.

Érettségi után a Zeneakadémiára jelentkezett. Felvételi vizsgát tett a zeneszerzés, a középiskolai énektanárképző és az egyházkarnagyképző szakokon. Felvételt nyert a zeneszerzés II. előkészítő osztályába valamint az egyházkarnagyképzőbe. Mivel ez utóbbi szak 1949/50-ben megszűnt, engedélyezték, hogy a középiskolai énektanárképző IV. ak. osztályát felvehesse, ahol tanárai többek között: Bárdos Lajos, Harmath Artúr, Kodály Zoltán, Szabolcsi Bence. Itt végzett jeles eredménnyel 1950-ben.

Az Akadémia zeneszerzés szakán Veress Sándor, Járdányi Pál, Szabó Ferenc és Farkas Ferencnél tanult. 1949-ben a II. ak. osztályt már nem tudta elvégezni, mivel a középiskolai énektanári diploma egy év alatt való megszerzése igen nagy terhet rótt rá. 1950 őszén hiába jelentkezett újra. Mint diplomásnak, már nem adtak módot egy újabb diploma megszerzésére.

1950-ben az akkor alakult Állami Népi Együttes énekkarának szolfézs tanára, korrepetítora, röviddel később karnagya lett. Négy, eredményekben gazdag esztendőt töltött itt, amit a „Munka Érdemérem” kormánykitüntetéssel honoráltak.

1954-ben önálló munkaterületet kapott: a Belügyminisztérium hivatásos Ének-Zene és Táncegyüttese énekkarának lett a művészeti vezetője. Ez az együttes 1955 áprilisában megszűnt. A BM-nél av. főhadnagyi rangot és miniszteri dicséretet kapott.

1955–58-ig öntevékeny ének- és zenekari együtteseket vezetett. Volt karnagy a Ganz vagongyárban, Sztálinvárosban, a Kender-Juta gyárban. Vezette az OKISZ Központi Énekkarát és Szimfónikus Zenekarát. A BM-mel sem szakadt meg a kapcsolata. A tisztiház énekbrigádjának volt a vezetője.

1958-ban az akkor alakult BM. Duna Művészegyüttes zenekarának lett a vezetője, de közel két évi működés után művészeti kérdésekben való egyet nem értés miatt az együttestől megvált.

Félév munkanélküliség után az Állami Budapest Táncegyüttesnél találta meg a helyét, melynek zenei vezetője lett. De karnagya volt a Műegyetemi Kórusnak is, ami 1952-ben alakult.

1963-ban került vissza a Magyar Állami Népi Együtteshez, ahol az énekkar alapító karigazgatója lett. Az Együttessel 30 országban vendégszerepelt, számos hanglemezen, filmen és TV-felvételen dirigált. Öt Hungaroton nagylemeze jelent meg.

1985-ben az Együttesből minisztériumi döntés alapján az Énekkart leválasztották.

Ekkor alapította az Állami Énekkart (ma Nemzeti Énekkar), mely 1986-ban jött létre. A kórus magját a Magyar Állami Népi Együttes énekkara alkotta, mely a keze alatt nagy oratóriumok előadására alkalmas, nyolcvan tagú kórussá fejlődött.

Az Állami Énekkar első jelentősebb hangversenyén Pászti Miklós vezényletével Liszt-műveket adott elő, oratórikus debütálása Doráti Antal irányításával Beethoven Missa Solemnise volt 1986. március 26-án.

Annak ellenére, hogy a zeneszerzés-tanszakot nem sikerült befejeznie, bejelentett műveinek a száma meghaladja a 200-at. Többségük vokális zene. Népdalfeldolgozások, dalok, kantáták, kórusművek, valamint tánc-kísérőzenék. Az utolsó 10 évben kamarazenét is írt.

Aki figyelemmel kísérte az Állami Népi Együttes kórusának műsorait, igen sok Pászti feldolgozással találkozhatott, többek között a világkarriert befutó Csángó magyar szerelmi dalokkal. Műveit éneklik Angliában, Finnországban, Dániában, Németországban, Olaszországban, Franciaországban, az USA-ban, s ki tudja vajon még hány helyen.

Számos hazai és nemzetközi pályázaton nyert műveivel. Kórusműveivel öt alkalommal nyert tekintélyes díjat nemzetközi zeneszerzői versenyen (Arezzo: 1974, 1976, 1977, 1981; Montserrat: 1982).

Kevesen tudják, hogy az olaszországi Arezzoban azzal a céllal hoztak létre pályázatot vegyes-, női- és férfikari művek kategóriában, hogy a mai alkotások megszületését elősegítsék. Minden évben egy-egy díj kerül kiosztásra, amit a nagyhírű tagokból álló zsűri, mint Dallapiccola, illetve Petrassi csak akkor ítélt oda, ha arra méltó művet talált. Második, illetve harmadik díjak nincsenek, de a zsűri joga, hogy más, neki tetsző műveket dícséretben részesítsen.

Így 1974-ben Pászti Miklós a Janus Pannonius versére írt vegyeskari művét, a Precatio pro pacet részesítették dícséretben.

1976-ban viszont a Terra tremuit férfikarra írt műve 100 műből az elnyerte a Díjat.
1977-ben a Libera me vegyeskari műve kapott dícséretet.

1981-ben ismételten elnyerte a Díjat a Pueri Hebraerorum női karra írt művével.

1982-ben pedig Hermannus Contractus (1013-1054) latin nyelvű himnuszára készült négyszólamú gyermekkarra írt kantátája, a Salve Regina nyert Spanyolországban a Monastir de Montserrat (Barcelona) nemzetközi pályázatán első díjat. Ez a mű a Montserrati Kolostor zeneiskolájának fennállásának 1000. évfordulója alkalmából készült.

Jelenleg a biatorbágyi Pászti Miklós Alapfokú Művészeti Iskola , a móri Pászti Miklós Zeneiskola alapfokú művészetoktatási intézmény, a Fesztiválkórus minősítésű Pászti Miklós vegyes Kórus, a Pászti Miklós az Állami Énekkarért, a Pászti Miklós Alapítvány és a Pászti Miklós a Zenei nevelésért Alapítvány öregbíti nevét és munkásságát.